Az adásban egy különleges, új lemezt, mondhatnánk igazi zenei csemegét mutattunk be, ugyanis Borbély Mihály, a szaxofon és más fúvóshangszerek mesterének megjelent az első szólóalbuma. A kiváló zenész pályafutásának indulása a Vujicsics Együtteshez kötődik, ahhoz a közeghez, ahol a balkáni és a Kárpát-medencei népzenei hagyomány nem stílus, hanem anyanyelv. Innen vezetett az útja a jazz felé – de soha sem elszakadva a gyökerektől. A kitűnő zenész az elmúlt évtizedekben a magyar jazz egyik legendás fúvósává vált, de nem látványos fordulatokkal, hanem mély, belső döntésekkel: a hangszeres virtuozitást ugyanis mindig a zenei tartalom szolgálatába állította, az improvizáció pedig számára nem egy technikai mutatvány, hanem gondolkodásmód. Klarinéton, szaxofonokon, tárogatón, furulyákon megszólalva évtizedek óta egy olyan, csak rá jellemző nyelvet beszél, amelyben Bartók szelleme, a népzene lüktetése és a jazz szabadsága természetes egységet alkot. Legújabb szólólemeze, a Visszanéztem félutamból ennek a hosszú, sikerekkel teli útnak az esszenciája – és talán az eddigi legszemélyesebb állomása. Egy különleges, improvizációs zenei anyag, mely olykor szelíd, máskor energikus, néha meglepően intim, vagy nyíltan kitárulkozó zenei vallomás. Ez a zene számvetésnek is beillik, amelyhez – emberileg és művészileg is meg kellett érnie – írja a lemezt kísérő szövegben.
Az adásban erről az útról, a csendekről és a kiáltásokról, a hagyományról és a zenei szabadságról, valamint a közelgő nagy koncertjeiről beszélgettünk Borbély Mihállyal.